Ilyenek voltunk....

Az AFC nem előre gyártott panelekből, ügyes marketingterv alapján előállított zenekar - ezt mi sem példázza jobban, mint a srácok korai fotói és sztorijai, amiket először a BRAVO olvasóival osztanak meg.

Gitár, lábdob, széles terpesz és...FÜST!
Egy 23 éves, korhadó autóval indultunk Pécs felé, de Szekszárdnál megadta megát a járgány, az utasteret teljesen ellepte a füst, így kénytelenek voltunk megállni. Hamar kiderült: esélyünk sincs, hogy odaérjünk a Pécsi koncertre! Az út másik oldalán találtunk egy szabad parkolót, ahová közös erővel áttoltuk a kocsit, és elindultunk segítségért, ami, este 8 óra lévén, reménytelen vállalkozásnak bizonyult, így a végén kimerülten tértünk vissza az autóhoz, és életünk legkényelmetlenebb éjszakáját töltöttük ott.

Egyszer volt Szekszárdon kutyavásár...
Másnap reggel a vas tulaja ébrezstett minket. Mint kiderült: teherautósofőrként épp arra volt dolga. Rövid vizsgálódás után ő is elfogadta a tényt, hogy a helyzet kilátástalan, kizárólag autószerelő lesz képes feltámasztani a motort. Az már a hab volt a tortán, hogy a parkolóban, ahol rostokoltunk, aznap kutyakiállítást-és vásárt tartottak, így a mi ideiglenes szálláshelyünkön kívül az összes többi jármű lihegő, ugató, morgó, vonyító ebekkel volt tele!

A szétesés határán..
Másnap zentán volt koncertünk, és mi nagyon komolyan vettük a dolgunkat. Egy kedves szegedi ismerősünk készséggel vállalta, hogy elfuvaroz minet és a motyónkat, sőt oda felé menet meg is mihenhettünk nála - ám a nyugi átmenetinek bizonyult. A határon újabb próblémák merültek fel: gyakorlatilag az összes engedélyen át kellett írnunk a hangszerek adatait, és mivel az ügyintéző hölgy (finoman szólva) egy kivénhedt, reumás lajhár "gyorsaságával" dolgozott, körübelül négy órát vesztegeltünk ott! Szerencsére még így is időben voltunk, és a zentai koncert szervezői hihetelenül kedvesen fogadtak minket!

Tovább is van, mondjam még?
A szállásunk zentán volt, és másnap indzltunk vissza Szegedre, ahová Miki bátya jött értünk - de amikor feljött barátunk lakásába, láttuk rajta, hogy már megint gáz van. Szégyenkezve valotta be szegény, hogy a nagy lelkesedésében véletlenül benn felejtette a slusszkulcsot a gyújtáskapcsolóban, és az ajtók autómatikusan bezáródtak! Ugye mondanunk sem kell, hogy a pótkulcsot Budapesten voltak? A rémálomba hajló turát - és ezzel együtt minket is - Miki szülei mentették meg, akiknek azóta is hálásak vagyunk! A nehézségek ellenére - vagy talán épp azért - felejthetetlen hétvégénk volt, azóta is jókat nevetünk azon, hogyan lehettünk ennyire szerencsétlenek! (((: